Minden kétséget kizáróan Norvégia és Románia a kedvenc országaim közé tartozik amikor túrázásról van szó. Utóbbiban majdnem egész életemben túráztam, míg előbbiben csak két hetet töltöttem. Ennek ellenére ebben a cikkben megpróbálom összehasonlítani a túrázási élményt a két országban a saját tapasztalataim alapján, konkrét szempontokat figyelembe véve.
Ha jobban megfelel, ezt a cikket olvashatod angol és román nyelven a jobb oldali linkeket használva, vagy megnézheted a hozzá kapcsolódó videót.
Táj, kilátás
Norvégia híres a fjordjairól és vízesésekkel teletűzdelt hihetetlen tájairól, viszont Erdély nagyon változatos tájegységekkel rendelkezik, alacsonyan fekvő erdőktől drámai csúcsokig, vannak itt magas gerincek erős szelekkel, ahol akár augusztus végén is előfordulhat havazás és a hőmérséklet soha nem megy 20 fok felé. És persze ott van az egyedülálló Királykő.
Győztes: DÖNTETLEN
Időjárás
A túráink közben elég szerencsések voltunk Norvégiában és többnyire elkerültük a rossz időt. Viszont a két hetes kirándulásunk többi napján az időjárás egy borzalmas hullámvasúthoz volt fogható, hideg esővel minden áldott nap, egy alkalommal két napon át megállás nélkül. Nem azt mondom, hogy ez Erdélyben nem fordulhat elő, hiszen egyes hegyvonulatok híresek a változékony ködös időjárásukról (esetenként az Alpoknál is változékonyabb szerintem), de általában véve kiszámíthatóbb és szebb az időjárás itt.
Győztes: Erdély
Zsúfoltság
Még ha a népszerű helyek a világon mindenhol zsűfoltak, sehol sem láttam még olyan tömeget, mint Norvégiában, a Preikestolen és főleg a Trolltunga felé vezető útvonalakon. Ellenben amikor északon túráztunk egy kevésbé népszerű helyen, alig találkoztunk egy tucatnyi emberrel. Itt a nyertes kérdése egyértelmű.
Győztes: Erdély
Hogyan jutunk odáig, utak infrastruktúrája
Ezt nehéz eldönteni. Norvégiában gyakorlatilag bárhova eljuhatsz aszfaltozott jó minőségű utakon. Ellenben autópályák csak az ország déli végletében vannak és a sebességkorlátozások és büntetések egyszerűen eszementek. Még a barátnőm számára is túl alacsonyak voltak, aki pedig nem a gyorshajtási hajlamairól híres.
A másik oldalon Erdélyben meg kell próbálni alkalmazkodni a helyi vezetési stílushoz és egyes nagyon forgalmas útszakaszokhoz (amiket szép lassan darabkáról darabkára autópályák váltanak fel), de végeredményben kényelmesen és gyorsan elérhetünk… egy darabig. A legtöbb hegyek közé vezető út utolsó szakaszai nem aszfaltozottak és az állapotuk esetről esetre változik, emiatt még az itteni lakosoknak is kihívást jelenthet egy kirándulás megszervezése.
Ha nem autóval közlekedünk, vonattal vagy busszal eljuthatunk relatív közel a végső célunkhoz és innen kaphatunk egy helyi fuvart vagy taxit jó áron (bele sem merek gondolni ez Norvégiában mennyibe kerülne).
Győztes: DÖNTETLEN
És ha már az áraknál tartunk…
Árak
Túrázni az idő nagy részében ingyenes mindkét országban. Egy lényeges kivétel a parkolási díj, ami elfogadható azon a kevés helyen ahol fizetni kell érte Erdélyben, viszont Norvégiában irtó drága. Ha szükséged van szállásra a hegyekben vagy azok tövében, a helyzet nem meglepő módon hasonló. Ebben a kategóriában a nyertes nem kellene meglepetés legyen.
Győztes: Erdély
Ösvények infrastruktúrája
Általánosan nézve az ösvények és jelzések állapota 8/10 mindkét helyen. Romániában a legtöbb ösvényen jók a jelzések, különböző célpontok különböző színekkel és formákkal vannak jelezve. Nem tudom, hogy más országokban miért nem használják ezt a rendszert, mindent sokkal világosabbá tesz.
Norvégiában a Preikestolen-hez vezető ösvény egy része kőről kőre van kirakva. Egy másik helyen fa híd vezet át egy mocsaras részen. Ezeket tekinthetjük pozitív és negatív faktoroknak is. Általában szeretem a természetes dolgokat, de természetesen pár nehéz vagy kellemetlen szakaszon jól jön egy kis mesterséges segítség. A Hét Nővér egyikére vezető túránkon Mo I Rana mellett kissé nehézkesnek találtuk a jelzések követését helyenként, ami ugyanúgy előfordulhat Romániában is néhány kevésbé népszerű régi ösvényen, melyeket nem festenek újra rendszeresen.
Győztes: DÖNTETLEN
Kempingezés, szállás
Az én kedvenc kempingezési stílusomhoz mindkét ország abszolút nyertes, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy gyakorlatilag engedélyezett a vadkempingezés. Mégis úgy érzem, hogy a norvég törvény megengedőbb és néhány fontos lehetőséget nyújt a táborozóknak, többek között a magánterületen való sátorozást, az épületektől való bizonyos minimális távolság betartásával és 48 órára korlátozva egy adott helyen.
Azok számára akik a tradicionális, konyhával és mosdóval ellátott kempingeket szeretik, a lehetőségek korlátozottak, de kielégítőek Romániában véleményem szerint. Norvégia viszont a legfejlettebb kemping hálózattal rendelkezik amit valamit láttam világszerte és ezeknek a kempingeknek az ára gyakorlatilag az egyetlen, ami nagyjából megegyezik az Európa többi részén tapasztalható árakkal.
Itt fontos megjegyezni, hogy Norvégiában nem láttam egyetlen “tradicionális menedékházat” sem. Nem tudom, hogy azért, mert ritkaság (talán a földrajzi adottságok miatt, ami nagyon nehézkessé teszi a félreeső helyekre való építkezést), vagy csak egyszerűen nem esett utunkba egy sem.
Győztes: Norvégia
Biztonság, vadállatok
Útban a Trolltunga felé legalább három vészkunyhót láttunk, amikkel Erdély egyes hegyvonulataiban szintén találkozhatunk. Egyes területeken ezek jelentik az egyetlen “szállás”lehetőséget.
És ha már itt tartunk, arra kérnék mindenkit, hogy ne éljen vissza ezzel! Okkal nevezzük őket VÉSZkunyhónak, SÜRGŐSSÉGI esetekre készültek! Ne tervezzetek elejétől fogva úgy, hogy ezekben alusztok, csak azért, mert lusták vagytok a sátrat magatokkal cipelni.
És végül eljutunk az egyik fő problémához (vagy annak hiányához). Erdélyben vannak rókák, vaddisznók, farkasok, hiúzok és egy nagy létszámú medvepopuláció, ami az utóbbi időben egyre több problémát okoz falvakban és akár városokban is (első sorban Hargita megyében és a Bucsecs hegységben). Ellenben Norvégiában gyakorlatilag nincsenek ragadozó vadállatok, amiből az is következik, hogy nincs szükség juhászkutyákra és ezzel meg is szabadulunk az erdélyi túrázás két nagy veszélyétől. Egyszerűen megfizethetetlen az a nyugalom, amikor nem kell azon gondolkoznod, hogy hova tegyed a sátradat, hol hagyd a kajádat és milyen elővigyázatossági intézkedésekre figyelj túrázás közben ezen problémák elkerülése végett (következik majd egy írás erről!).
Győztes: Norvégia
Következtetések
Ha a végeredményre pillantunk, azt látjuk, hogy apró előnnyel Erdély győzedelmeskedik. De természetesen rá lehet fogni, hogy mindez azért van, mert lokálpatrióta vagyok, ami igaz is 🙂 Könnyedén választhattam volna más szempontokat, amik Norvégiát hozták volna ki nyertesül.
Viszont az egészben a legfontosabb, hogy két kedvenc országomat hasonlítottam össze túrázás szempontjából, amelyek valószínűleg világszinten is a legjobb helyek közé tartoznak. Így ez az összehasonlítás kicsit olyan, mint a legújabb iPhone-t összehasonlítani a legújabb Samsung Galaxy-val: lehet, hogy az egyik jobb a másiknál bizonyos szempontokból, míg a másik jobb az egyiknél más szempontokból, de végül is mindkettő remek telefon és kiválóan elvégzik a dolgukat. Ugyanez mondható el az Erdélyben és a Norvégiában való túrázásról is.
Remélem, hogy tetszett az írás és hasznosnak vagy legalább érdekesnek találtad. Ha van bármilyen kérdésed, hagyj egy hozzászólást és csodálatos túrákat kívánok!
